A time paranccsal egy program futási idejét tudjuk megmérni. Pl. ha a egy tömörítés idejére vagyunk kíváncsiak:
time gzip nagy.txt
A time-ot akár (egy igen egyszerű) stopperként is használhatjuk:
time cat
A stopperórát CTRL-D segítségével állíthatjuk le.
Több matroska fájlt (azonos felbontás, kódolás, ...) egymás után kapcsolhatunk az mkvmerge paranccsal:
mkvmerge -o teljes.mkv resz1.mkv +resz2.mkv
Ne felejtsük el a + jelet a második input fájl neve elött, ezzel jelezzük, hogy egymás után szeretnénk a resz1.mkv resz2.mkv fájlokat kapcsolni!
Az avi konténerformátum egyik nagy hiányossága, hogy (legalábbis eredeti formájában) nem támogatja a feliratok beágyazását. A matroska tervezésekor erre már figyeltek, így ha avi fájlt konvertálunk matroskába MKVToolnix segítségével, akkor a feliratokat is kezelhetjük.
Tegyük fel van egy film.avi fájlunk (videó + angol hang), ezen kívül film_en.srt az angol, film_hu.srt a magyar feliratokat tartalmazó fájl. Utóbbi utf-8 kódolású. A következő paranccsal készíthetjük el a film.mkv fájlt:
mkvmerge -o film.mkv --language 1:eng film.avi --language 0:eng film_en.srt --language 0:hun film_hu.srt
A --language kapcsoló segítségével először a hangsáv, majd a feliratok nyelvét határozzuk meg.
Bár az UTF-8 egyre inkább elterjedőben van, valószínűleg még elég sokáig elő fog fordulni, hogy belebotlunk egy olyan szövegfájlba ami nem a számunkra megfelelő karakterkódolással készült. (Érdemes lehet elolvasni Joel nagyszerű cikkét a témáról).
Ha egy fájl karakterkódolását szeretnénk megváltoztatni, a recode programmal tehetjük meg. Ha egy latin2 kódolású fájl helyett utf-8-ra van szükség:
recode latin2..utf-8 < eredeti.txt > ujrakodolt.txt
A recode program számtalan karakterkódolást ismer, a listát a
recode -l
segítségével kaphatjuk meg.
A korábban már említett imagemagick segítségével egyetlen utasítással pdf-et készíthetünk különálló képekből:
convert *.jpg kepek.pdf
Ha kisebb méretű pdf-et szeretnénk (a képek minőségének romlása árán), használjuk a -quality kapcsolót:
convert *.jpg -quality 50 kepek.pdf
Ha egy bináris fájlba szeretnénk belenézni, akkor gyakran fontos, hogy a fájl nyers tartalmát lássuk, ne pedig valamilyen megjelenítőprogram által konvertált értéket. Még az olyan egyszerű programok mint a less is végeznek némi konverziót, ami néha zavaró.
Ha a fájl "igazi" tartalmára vagyunk kíváncsiak jól jöhet az od program. Vegyünk egy igen egyszerű szövegfájlt ( ekezet.txt ):
Ez egy teszt áé.
Ennek a fájlnak a tartalmát szeretnénk megnézni (pl. mert érdekel, milyen karakterkódolást is használ a fájl)
Ha lefuttatjuk az
od ekezet.txt
parancsot, a következő eredményt kapjuk:
0000000 075105 062440 074547 072040 071545 072172 141440 141641
0000020 027251 000012
0000023
Az első oszlop mutatja a fájlon belüli pozíciót, a többi a fájl tartalmát.
Az eredmény megértéséhez segít, ha tudjuk, hogy od=octal dump, vagyis alapértelmezésben oktális (nyolcas) számrendszerben kapjuk az eredményt. A valóságban sokkal gyakrabban van szükségünk decimális (tízes) vagy hexadecimális (tizenhatos) számrendszerre. A hexadecimálishoz a következő utasítást kell végrehajtanunk:
od -tx1 ekezet.txt
A -t kapcsoló jelenti azt, hogy formátummeghatározás következik, x jelenti a hexadecimálisat, az 1 azt, hogy 1 bájtos egységekben:
0000000 45 7a 20 65 67 79 20 74 65 73 7a 74 20 c3 a1 c3
0000020 a9 2e 0a
0000023
Ha egyidejűleg szeretnénk látni a decimálisat is:
od -tx1d1 ekezet.txt
Az eredmény:
0000000 45 7a 20 65 67 79 20 74 65 73 7a 74 20 c3 a1 c3
69 122 32 101 103 121 32 116 101 115 122 116 32 -61 -95 -61
0000020 a9 2e 0a
-87 46 10
0000023
Végül ha a decimális és hexadecimális mellett szeretnénk látni a karaktereket is:
od -atx1d1 ekezet.txt
Az eredmény:
0000000 E z sp e g y sp t e s z t sp C ! C
45 7a 20 65 67 79 20 74 65 73 7a 74 20 c3 a1 c3
69 122 32 101 103 121 32 116 101 115 122 116 32 -61 -95 -61
0000020 ) . nl
a9 2e 0a
-87 46 10
0000023
A named pipe bemutatásakor a következő példát:
tcextract -i mozi.vob -t vob -x mpeg2 > mozi.m2v
tcextract -i mozi.vob -t vob -x ac3 > mozi.ac3
mplex -f 8 -o mozi.mpg mozi.m2v mozi.ac3
átírtam erre az új, hatékonyabb verzióra:
mkfifo aud.fifo
mkfifo vid.fifo
tcextract -i vid.fifo -t vob -x mpeg2 > mozi.m2v &
tcextract -i aud.fifo -t vob -x ac3 > mozi.ac3 &
cat mozi.vob | tee vid1.fifo aud1.fifo > /dev/null
mplex -f 8 -o mozi.mpg mozi.m2v mozi.ac3
rm aud.fifo vid.fifo
Bár ez az új verzió hatékonyabb, hiszen csak egyszer olvassa végig a mozi.vob fájlt, semmiképpen sem nevezhető túl szépnek. Kétszer olyan hosszú mint az előző, és a name pipe létrehozás majd törlés elég feleslegesnek tűnik.
Szerencsére valóban van egy sokkal tisztább megoldás, a csövek helyett process helyettesítést kell alkalmazni:
cat mozi.vob | tee >(tcextract -t vob -x mpeg2 > mozi.m2v) >(tcextract -t vob -x ac3 > mozi.ac3) > /dev/null
mplex -f 8 -o mozi.mpg mozi.m2v mozi.ac3
A >() segítségével (nem kell szóköz a zárójel elé!) ügyesen össze tudjuk kötni a tee parancsot és a tcextract parancsokat (a -i kapcsolóra azért nincsen szükség, mert tcextract nem fájlból, hanem standard inputról olvas).
Érdemes még megjegyezni, hogy a process helyettesítés (process substitution) nem összekeverendő a parancsbehelyettesítéssel (command substitution).
A korábban már gyakran használt pipe-ok mellett más mód is van rá, hogy egy parancs eredményét egy másik parancsnak átadjuk. A ` karakter segítségével tudjuk a parancsbehelyettesítést (command substitution) használni. Az
mkdir backup_`date +%Y%m%d`
hatására lefut a date parancs és visszaadja az aktuális nap dátumát yyyymmdd formátumban, így a bejegyzés élesítésekor a fenti utasítás az
mkdir backup_20100314
parancsnak felel meg.
Bár eredetileg a fent is használt ` karakterrel lehetett csak a parancsbehelyettesítést használni, egy ideje inkább a $() használata javasolt (pl. a könnyebb egymásbaágyazhatóság miatt). Vagyis a
mkdir backup_$(date +%Y%m%d)
forma is használható.
Bár szerencsére elmúltak azok az idők, amikor floppy méretűre (fiatalabbaknak: 1.2MB, 1.44MB) kellett a nagyobb fájlokat szétvagdosni, most is előfordul, hogy egy fájlt muszáj szétdarabolnunk. Például ha egy DVD iso fájlt szeretnénk FAT32 fájlrendszerre másolni, könnyen beleütközhetünk a 4GB-os korlátba.
Fájlokat legegyszerűbben a split paranccsal darabolhatunk. A következő parancs a nagy.iso fájlt (kb. 4.5 GB) darabolja 1 gigabyte-os részekre:
split -b 1G nagy.iso
A parancs határása xaa, xab, xac, xad, xae elnevezésű fájlok jönnek létre, melyekből az első 4 darab 1 GB-os, az utolsó pedig kb. 0.5 GB. Fontos megjegyezni, hogy a fájlok semmilyen fejléccel nem rendelkeznek ami a darabolásra utalna (milyen fájl darabolásakor jöttek létre, hány darabra daraboltuk a fájl, hányadik darabról van szó,...).
Ha újra szeretnénk összeragasztania darabokat, akkor a cat paranccsal tehetjük meg:
cat xa* > nagy2.iso
Ha a split eredeti elnevezési módszere nem tetszik (az xaa, xab,... tényleg nem túl bőbeszédű), akkor kérhetünk az "x" helyett más prefixet, és numerikus sorszámozást is:
split -b 1G -d nagy.iso nagy_
Így nagy_01, nagy_02, nagy_03, nagy_04, nagy_05 fájlok jönnek létre, jelentősen növelve az esélyét, hogy később megtaláljuk ezeket a fájlokat, akkor eszünkbe jut, mit daraboltunk szét.
A dvdauthor parancssoros használatát bemutató bejegyzésben szerepelt az alábbi kódrészlet:
tcextract -i mozi.vob -t vob -x mpeg2 > mozi.m2v
tcextract -i mozi.vob -t vob -x ac3 > mozi.ac3
mplex -f 8 -o mozi.mpg mozi.m2v mozi.ac3
Ha jobban megnézzük, akkor észrevehető, hogy mozi.vob fájlt kétszer olvassuk végig. Ez nyilván nem túl hatékony, a mostani bejegyzés célja egy olyan megoldás bemutatása, ahol elég egyszer végigolvasni a fájl. (Ha csak egyszer olvassuk végig, akkor nem is feltétlenül kell a DVD-ről a vob fájlt átmásolni a merevlemezre).
Korábban már többször használtunk pipe-okat (csöveket), most is ezt fogjuk tenni, de a korábbi példákkal ellentétben most named pipe-okra ( másnéven FIFO, magyarul talán elnevezett vagy nevesített cső ) lesz szükségünk:
mkfifo aud.fifo
mkfifo vid.fifo
tcextract -i vid.fifo -t vob -x mpeg2 > mozi.m2v &
tcextract -i aud.fifo -t vob -x ac3 > mozi.ac3 &
cat mozi.vob | tee vid1.fifo aud1.fifo > /dev/null
mplex -f 8 -o mozi.mpg mozi.m2v mozi.ac3
rm aud.fifo vid.fifo
Először is létrehozunk 2 named pipe-ot az mkfifo paranccsal, és elindítjuk a háttérben ( & ) a két tcextract parancsot, ami az eredeti verzióval szemben nem a mozi.vob fájlt, hanem a csöveket olvassa. Adat is kell a csövekbe, ezért cat paranccsal olvassuk ki a vob fájlt, a tee segítségével pedig egyszerre öntjük bele a kiolvasott adatot a 2 csőbe. Az mplex parancs nem változott, a legvégén letöröljük a csöveket.
Ha Linux alatt DVD-t szeretnénk készíteni, akkor a dvdauthor program szinte megkerülhetetlen. Igen sok grafikus interfésszel rendelkező linuxos program is erre épül. Leginkább XML nyelven paraméterezhetjük dvdauthort, de az alapvetőbb dolgokat XML nélkül is megvalósíthatjuk. A következő példa is ilyen.
Adott mozi.vob fájl ( mondjuk egyik DVD-nkről ) és ebből szeretnénk DVD-t írni, menü nélkül. Az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy a videó mpeg2 ( ez szinte mindig igaz ), az audió pedig ac3 ( ez is igen gyakori ).
tcextract -i mozi.vob -t vob -x mpeg2 > mozi.m2v
tcextract -i mozi.vob -t vob -x ac3 > mozi.ac3
mplex -f 8 -o mozi.mpg mozi.m2v mozi.ac3
dvdauthor -o dvddir -t mozi.mpg
dvdauthor -o dvddir -T
genisoimage -o mozi.iso -dvd-video dvddir/
Először tcextract-tal ( transcode csomag ) szétválasztjuk a vob videó és audió streamjét, majd mplex ( mjpegtools csomag ) segítségével újra összefűzzük. ( Ez elsőre feleslegesnek tűnik, de szükség van rá ).
Ezután a frissen gyártott mozi.mpg fájlt új title-ként hozzáadjuk a dvd-hez ( -t kapcsoló ). Ha van elég hely, akár több title-t is hozzáadhatunk. Miután hozzáadtuk az összeset, tartalomjegyzéket is kell generáltatnunk ( -T kapcsoló ).
Végül a dvdauthor által készített dvddir alkönyvtárból iso fájlt gyártunk, amit már kiírhatunk a lemezre.
A korábbi bejegyzésekben már többször használtam pipe-okat (csöveket) a különböző parancsok összekapcsolására. Könnyen belátható, hogy az eddig használt ( 1 bemenettel, 1 kimenettel rendelkező ) csövekkel túl összetett rendszert nem lehet összeállítani. Egy összetettebb csőhálózathoz igen hasznos egy elágazás ( vízvezetékszerelőül: t-idom ).
A tee parancs a standard inputon érkező adatot másolja a standard outputra és a paraméterben megadott fájlokba.
Legegyszerűbb eset az, amikor egy parancs eredményét egyszerre szeretnénk a képernyőn látni és egy fájlba menteni:
ls -l | tee lista.txt
Ha szeretnénk, akkor persze tovább bonyolíthatjuk a dolgot:
ls -l | tee lista.txt | less
Több avi fájlt ( azonos felbontás, kódolás,... ) igen könnyen egymás után kapcsolhatunk újrakonvertálás nélkül az avimerge paranccsal ( a transcode programcsomag része ):
avimerge -o nagy.avi -i kis1.avi kis2.avi kis3.avi
Ha inkább mencodert szeretnénk használni, akkor a következő parancsot használhatjuk:
mencoder -ovc copy -oac copy -o nagy.avi kis1.avi kis2.avi kis3.avi
Egy korábbi bejegyzésben írtam a pipe viewerről ( pv ), aminek segítségével információt kaphatunk például arról, hogy egy nagy fájl tömörítése során milyen sebességgel olvassuk az inputfájlt:
pv nagy.pgn | gzip -c > nagy.gz
Mint a neve is utal rá, pv alapvető célja a megfigyelés, és nem módosítja az eredeti parancs (fenti példában gzip) működését.
Van azonban egy kapcsoló ( -L ), aminek segítségével limitálhatjuk az adatáramlás sebességét:
pv -L 1M nagy.pgn | gzip -c > nagy.gz
A példában 1 MB/s-ban korlátoztuk a nagy.pgn fájl olvasási sebességét. A kapcsoló sebességével egyrészt jobban beoszthatjuk az erőforrásokat, másrészt például tesztelhetjük scriptjeink működését lassú hálózati kapcsolaton.
Manapság az egyik leginkább időigényes feladat amit egy átlagszámítógép végez, a videókonvertálás. Különösen fontos, hogy többmagos processzorunk összes magja ki legyen használva ilyenkor. Az egyik legismertebb linuxos h264 kódoló, az x264 szerencsére támogatja a többszálúságot.
Attól függően, milyen módon használjuk, eltérő a többszálúság bekapcsolásának módja. Én transcode-ot használok ffmpeg export modullal ( itt egy példa ), ebben az esetben az ffmpeg.cfg fájlban adhatjuk meg a szálak számát:
[h264]
threads=2
Elvileg a threads=auto beállításával automatikusan választja ki x264 a processzor alapján a szálak számát, nekem ez nem működött.
A parancsor használatának egyik hátránya, hogy gyakran nem kapunk visszajelzést arról, hogy az éppen elindított parancs várhatóan mennyi ideig fog futni. Néhány időigényesebb programban van természetesen visszajelzést, de ez nem általános.
Kihasználva azt, hogy a bonyolultabb parancsokat valószínűleg úgyis pipe-okkal kapcsoljuk össze, használhatjuk a pv ( pipe viewer ) programot, hogy vizuális visszajelzést kapjunk a futó programunkról.
Vegyünk egy egyszerű példát, tömörítsünk össze egy nagyméretű fájlt:
gzip nagy.pgn
Először is vegyük a fentivel megegyező ( leszámítva, hogy megmarad az eredeti tömörítetlen fájl is ) ám a pipe-okat jobban kiemelő formát:
cat nagy.pgn | gzip -c > nagy.gz
Ha a pv programnak egy fájlnevet adunk paraméternek, akkor a standard outputra másolja a fájl tartalmát, így könnyen lecserélhetjük a cat parancsot:
pv nagy.pgn | gzip -c > nagy.gz
A pipe viewer segítségével folyamatos információt kapunk arról, hol tartunk a tömörítésben:
Egy bonyolultabb példában több pv-t is használhatunk. Az előző példát kibővíthetjük úgy, hogy necsak az input fájl olvasásának sebességéről kapjuk információt, hanem az output írási sebességéről is:
pv -cN pgn nagy.pgn | gzip -c | pv -cN gz > nagy.gz
Egyrészt kihasználtuk azt, hogy ha pv nem kap fájlnevet paraméterként akkor a standard inputot másolja a standard outputra, másrészt elneveztük ( -N kapcsoló ) a két pv-t. A -c kapcsoló a cursor pozícionálását befolyásolja, -N használatakor érdemes használni.
Az eredmény a következő képen látszik:
Látható, hogy mivel a második pv standard inputról olvassa az adatokat, nem tudhatja, hogy mennyi adat jön még, így ott nincs információ a várható befejezési időről.
Egyre több digitális tükörreflexes fényképezőgéppel lehet normális minőségű videófilmet készíteni. A fényképezőgépek többnyire MJPEG kodeket használnak, vagyis némileg leegszerűsítve minden egyes képkocka egy külön JPEG. Bár az MJPEG-nek vannak előnyei, nagy hátránya, hogy nem túl hatékony.
A következő példában a Pentax K-X által készített videót konvertáljuk át valami használhatóbb formátumba. A Pentax által készített videóról a következőket érdemes tudni:
A cél a következő:
Az egyik legjobb Linux alatt elérhető parancssoros konvertert ( transcode ) használva:
transcode -i input.avi -y ffmpeg,tcaud -F h264 -o output.avi
A paraméterek magyarázata:
-i input.avi-y ffmpeg,tcaud-F h264-o output.aviNyilván a finomhangolással még rengeteg időt el lehetne tölteni.
Ha egy avi fájl indexe sérült vagy hiányzik, mplayer segítségével könnyen lejátszhatjuk:
mplayer -forceidx hibasindex.avi
Ha meg szeretnénk javítani az indexet, akkor mencoder-t (mplayer encoder) használhatjuk:
mencoder -forceidx hibasindex.avi -o joindex.avi -oac copy -ovc copy
Egyre elterjedtebb a matroska konténerformátum, úgy néz ki lassan leváltja a jó öreg avi-t. Matroska fájlok kezelésében az MKVToolnix csomag segít. Az egyik legegyszerűbb feladat egy már létező avi átcsomagolása mkv formátumba (újrakódolás nélkül persze):
mkvmerge -o teszt.mkv teszt.avi
Az egyik első dolog amit bash parancsokkal kapcsolatban a dokumentációk megemlítenek, az hogy nagyon egyszerű szekvenciálisan egymás után végrehajtani a parancsokat, elég pontosvesszővel elválasztani őket:
parancs1; parancs2; parancs3
A fenti módszerrel a három parancsot egymás után végrehajtjuk, függetlenül azok eredményétől. Az esetek többségében ez nem veszélyes, de egyszer egy ismerősöm a következő parancsot adta ki a / alkönyvtárban:
cd /itt/egy/nagyon/bonyolt/es/hosszu/alkonyvtar/volt; rm -rf *
és sajnos közben elírta a nagyon hosszú alkönyvtár címét...
Hacsak lehetséges kerüljük a ; használatát parancsok elválasztásakor, és használjuk helyette az && operátort, ami csak akkor hatja végre a második parancsot, ha az első sikeresen lefutott (vagyis nullát adott visszatérő értéknek). A fenti igen kellemetlen meglepetéseket így elkerülhetjük.
parancs1 && parancs2 && parancs3
Bár most nem jut eszembe mikor, de időnként hasznos ha egy fájl sorait megszámozzuk. Legegyszerűbben a cat paranccsal tehetjük ezt. Ha az összes sort meg szeretnénk számozni akkor a -n, ha csak a nem üres sorokat, akkor a -b kapcsolót használhatjuk.
# cat -n teszt.txt
1 egy
2 kettő
3 három
4
5 négy
6 öt
7 hat
8
9 hét
# cat -b teszt.txt
1 egy
2 kettő
3 három
4 négy
5 öt
6 hat
7 hét
Ha ennél bonyolultabb módon szeretnénk a sorokat megszámozni, akkor az nl parancs segíthet:
# nl -w 3 -i 2 -v 2 -nrz teszt.txt
002 egy
004 kettő
006 három
008 négy
010 öt
012 hat
014 hét
A fenti példában használat paraméterek jelentése:
-w 3: Három számjegy a sorszám,
-i 2: kettesével növekszik,
-v 2: kettővel kezdődik,
-nrz: jobbra igazítva, 0-k kiírva.
Ha tömegesen kell fájlokat átneveznünk, kényelmesen megtehetjük a rename programmal. Használata igen egyszerű ( rename from to file... ), mint a következő példán is látszik:
[sala]$ ls -1
alma_1.txt
alma_2.txt
alma_3.txt
alma_4.doc
[sala]$ rename alma dinnye *.txt
[sala]$ ls -1
alma_4.doc
dinnye_1.txt
dinnye_2.txt
dinnye_3.txt
Azt szinte mindenki tudja, hogy a bash megjegyzi a korábbi parancsokat ( alapesetben a ~/.bash_history fájlban ), és a korábbi parancsokat a felfele nyíllal érhetjük el. Ez kényelmes, ha egy nem túl régi parancsot keresünk, de elég kényelmetlen, ha egy olyan parancsot, amelyet néhány napja (hete) futtattunk. ( Gyakran látom, hogy többen ilyenkor 20-30 alkalommal lenyomják a felfele nyilat, hátha megtalálják a parancsot. Többnyire nem, vagy csak nagyon lassan sikerül. ).
Ennél sokkal egyszerűbb a ctrl-r használata. A billentyűkombinációt lenyomva (reverse-i-search) módba kerülünk, és a korábbi parancs egy tetszőleges részét beírva könnyen megtalálhatunk egy régi parancsot.
A Linux disztribúciók többsége rendelkezik valamilyen ( többnyire rpm vagy deb alapú ) csomagkezelő rendszerrel, amivel kényelmesen installálhatunk programokat. Bár a repository-k rengeteg programot tartalmaznak, időnként manuálisan ( forráskódot letöltve, majd a programot lefordítva ) kell programokat installálnunk. Az így telepített programok persze jól működnek, de zavaró lehet, hogy nem látszanak a csomagkezelőben. Ezen a problémán segít a checkinstall program, ami képes a manuális programinstallálást nyomon követni, és rpm ( vagy deb, vagy tgz ) csomagot készíteni.
Alapesetben a make install parancsot hajtja végre checkinstall, de ha kell megadhatjuk, hogy mit futtasson ( pl. checkinstall ./install.sh ).
A program elég ügyesen felismeri mit szeretnénk installálni, de persze lehetőségünk van a csomag paramétereinek módosítására:
1 - Summary: [ Dvdwizard ]
2 - Name: [ dvdwizard ]
3 - Version: [ 0.6.1 ]
4 - Release: [ 1 ]
5 - License: [ GPL ]
6 - Group: [ checkinstall ]
7 - Architecture: [ i586 ]
8 - Source location: [ dvdwizard-0.6.1 ]
9 - Alternate source location: [ ]
10 - Requires: [ ]
11 - Provides: [ dvdwizard ]
Ha minden jól sikerült, akkor checkinstall elkészíti az rpm-et, de nem installálja, így ellenőrízhetjük minden rendben ment-e. Ha optimisták vagyunk, akkor persze kérhetünk automatikus installálást is. A fenti példában szereplő dvdwizard installálása során készített rpm a következő fájlokat tartalmazza:
[root@machine etc]# rpm -ql dvdwizard
/etc
/etc/dvdwizard.conf
/etc/dvdwizard.conf.old
/usr
/usr/local
/usr/local/bin
/usr/local/bin/chaptercheck
/usr/local/bin/dvdcpics
/usr/local/bin/dvdtguess
/usr/local/bin/dvdwizard
/usr/local/bin/mk_vmgm
/usr/local/bin/mk_vtsm
/usr/local/bin/mk_vtsm_info
/usr/local/bin/mk_vtsm_lang
/usr/local/bin/mpgprobe
/usr/local/bin/txt2png
/usr/local/share
/usr/local/share/dvdwizard
/usr/local/share/dvdwizard/dvdwizardrc
/usr/local/share/man
/usr/local/share/man/man1
/usr/local/share/man/man1/dvdwizard.1.lzma
/usr/local/share/man/man1/mk_vmgm.1.lzma
/usr/local/share/man/man1/mk_vtsm.1.lzma
/usr/local/share/man/man5
/usr/local/share/man/man5/dvdwizard.conf.5.lzma
/usr/share
/usr/share/doc
/usr/share/doc/dvdwizard
/usr/share/doc/dvdwizard/CHANGELOG
/usr/share/doc/dvdwizard/COPYING
/usr/share/doc/dvdwizard/README
/usr/share/doc/dvdwizard/TODO
/usr/share/doc/dvdwizard/doc
/usr/share/doc/dvdwizard/doc/dvdwizard.1
/usr/share/doc/dvdwizard/doc/dvdwizard.conf.5
/usr/share/doc/dvdwizard/doc/mk_vmgm.1
/usr/share/doc/dvdwizard/doc/mk_vtsm.1
Ha képekkel dolgozunk, akkor nyilván rengeteg olyan feladat van amit grafikus felülettel rendelkező programmal ( pl. gimp ) oldhatunk meg legegyszerűbben. Vannak azonban olyan esetek, amikor egyszerűbb a parancssor használata.
Az ImageMagick az egyik legelterjedtebb parancssorból használható képmanipuláló programcsomag, melynek összetettségéről sokat elárul, hogy több ( angol nyelvű ) könyvet vásárolhatunk, ha meg szeretnénk ismerni.
A következő ( convert programot használó ) egyszerű példa azt mutatja, miként tudunk egy png fájlt átméretezni (1000x1300) és jpeg formátumra ( minőség: 90% ) átkonvertálni (úgy hogy mindeközben az eredeti png is megmaradjon):
convert -resize 1000x1300 -quality 90% oldal_01.png oldal_01.jpg
A parancssor előnye persze akkor jelentkezik, ha nem egyetlen képet szeretnénk kezelni, hanem egyszerre többet. A következő paranccsal az összes oldal_*.png fájlon elvégezhetjük ugyanezt a műveletet:
for img in oldal_*.png; do convert -resize 1000x1300 -quality 90% $img `basename $img .png`.jpg; done
