Command Line

Ha titkosítva szeretnénk adatainkat eltárolni, akkor elég sok segédprogramot használhatunk, az egyik legegyszerűbb az encfs fájlrendszer használata. Ha például a /tmp/titok alkönyvtárunkat ( üres alkönyvtárat hozzunk létre, a titkosítandó fájlokat majd később kell idemásolni! ) akarjuk elrejteni, akkor egyszerűen a következő parancsot kell végrehajtanunk:

encfs /tmp/lathato /tmp/titok

Miután egy-két kérdésre válaszoltuk és választottunk egy jelszót is, létrejön a /tmp/lathato alkönyvtár, ahol elkódolva tárolódnak majd a fájljaink. Ha /tmp/titok alkönyvtárba létrehozunk egy fájlt, automatikusan létrejön a fájl elkódolt verziója a /tmp/lathato alkönyvtárban:

[sala@machine tmp]$ echo "ez egy teszt" > titok/teszt.txt
[sala@machine tmp]$ ls -l titok/
-rw-r--r-- 1 sala sala 13 2010-01-05 18:35 teszt.txt
[sala@machine tmp]$ ls -l lathato/
-rw-r--r-- 1 sala sala 29 2010-01-05 18:35 jGurKy9CC9ja5VXdnLIYzjYd

 A fájlrendszert a következő paranccsal választhatjuk le:

fusermount -u /tmp/titok

Ezután /tmp/titok alkönyvtár üres lesz, és csak /tmp/lathato érhető el, vagyis biztonságban vannak a titkos anyagaink. Ha újra hozzá szeretnénk férni a titkos anyaghoz, akkor újra ki kelle adnunk ez eredeti parancsot, és megadni a jelszót:

encfs /tmp/lathato /tmp/titok

Ha egyszerre több alkönyvtárban is dolgozni szeretnénk, és ida-oda akarunk váltani, akkor a cd parancs helyett érdemesebb a pushd, popd párost használni. Míg cd alkönyvtárat vált, és nem őriz meg információt arról, korábban melyik alkönyvtárban voltunk, pushd és popd egy egy alkönyvtár vermet tart nyilván. pushd alkönyvtárat vált és az új alkönyvtárat a verem tetejére teszi, popd a verem tetején található alkönyvtárra vált, és törli a verem legfelső elemét. Mindkét parancs kiírja a verem tartalmát is ( ezt a dirs paranccsal is elérhetjük ).

[/tmp]# pushd /media/cdrom
/media/cdrom /tmp
[/media/cdrom]# pushd /mnt
/mnt /media/cdrom /tmp
[/mnt]# popd
/media/cdrom /tmp
[/media/cdrom]# popd
/tmp
[/tmp]# popd
bash: popd: directory stack empty
[/tmp]#

Ha két alkönyvtár között szeretnénk váltani, akkor a pushd-t paraméterek nélkül használjuk:

[/tmp]# pushd /media/cdrom
/media/cdrom /tmp
[/media/cdrom]# pushd
/tmp /media/cdrom
[/tmp]# pushd
/media/cdrom /tmp
[/media/cdrom]#

Nemrég írtam a pbzip2 programról, ami a bzip2 párhuzamos változata. Mivel teljesen kompatibilis bzip2-vel, könnyen lecserélhetjük bzip2-t pbzip2-re, de ha tarral együtt szeretnénk használni (ami elég gyakori), akkor azért kissé nehezebb dolgunk van.

Ha a klasszikus módon pipe-pal kötjük össze tar-t és bzip-t, akkor egyszerű a csere:

tar cf - teszt/ | bzip2 > teszt.tar.bz

tar cf - teszt/ | pbzip2 > teszt.tar.bz

Ha azonban a kényelmesebb módon a tar program -j kapcsolójával határozzuk meg, hogy bzip2-t szeretnénk használni, akkor gondban leszünk. Ehelyett a tar  --use-compress-program kapcsolóját (egyszerűbben -I ) kell használnunk:

tar cfj teszt.tar.bz teszt/

tar cIf pbzip2 teszt.tar.bz teszt/

Ha szeretnénk egy DVD-ről biztonsági másolatot készíteni, és tényleg csak ennyire van szükségünk (vagyis nem akarjuk eltávolítani a másolásvédelmet vagy átkonvertálni a DVD-t valami más formátumra), akkor nincs szükségünk semmilyen különleges programra, a dd programmal egyszerűen elmenthetjük az iso fájlt:

dd if=/dev/sr0 of=lemez.iso

A /dev/sr0 helyett persze a saját DVD meghajtónk címét kell írnunk.

Rengetegszer használtam parancssorban a ' sort | uniq ' kódrészletet, hogy egy listában megkapjam a különböző elemeket. Nemrég vettem észre ( man sort ), hogy ezt lehet egyszerűbben is a ' sort -u ' segítségével. Utóbbi verzió egyszerűbb, és a következő ( nem túlzottan életszerű ) teszt alapján kb. 10%-kal gyorsabb is:

seq 1 3000 | xargs -n 1 seq 1 | sort | uniq > /dev/null

seq 1 3000 | xargs -n 1 seq 1 | sort -n -u > /dev/null

Manapság a legtöbb számítógépben többmagos processzor van, a legtöbb program viszont csak egyetlen magot használ. Elég zavaró, amikor egy időigényes program elindításakor azt látjuk, hogy a processzorunk néhány magja nem vesz részt a munkában.

Úgy látszik másokat is zavart ez a probléma, így elkészült a viszonylag gyakran használt bzip2 tömörítőprogram egy olyan változata, amely képes az összes magot használni, és közel lineáris sebességnövekedést ígér. Az új program neve pbzip2, és kompatibilis az eredeti programmal. Egyrészt támogatja bzip2 összes parancssori kapcsolóját, másrészt a két program kölcsönösen képes a másik átal készített tömörített fájlok kitömörítésére.

Sebességteszt

dd if=/dev/urandom of=/tmp/teszt100MB bs=1024 count=100K
bzip2 -c teszt100MB > teszt100MB.bzip2.bz
pbzip2 -c teszt100MB > teszt100MB.pbzip2.bz2

A kétmagos processzorral rendelkező gépen bzip2 44.7 másodperc, míg pbzip2 27.2 másodperc alatt tömöríti a fájlt. A tömörített fájlok mérete között elhanyagolható a különbség.

bzip2 -d teszt100MB.bzip2.bz2
pbzip2 -d teszt100MB.pbzip2.bz2

A kitömörítéshez 17.6 illetve 10.1 másodpercre volt szükség. Érdemes a kitömörítéssel kapcsolatban megjegyezni, hogy pbzip2 csak akkor tudja a kitömörítést párhuzamosítani, ha pbzip2-vel készült a tömörített file. A hagyományos bzip2-vel készülteknél csak 1 magot használ.

Ha kicsit kutatunk a weben, több hasonló programot találunk, melyek mind bzip2 párhuzamosításával foglalkoznak. Itt most csak lbzip2-re hívnám fel a figyelmet, mivel magyar fejlesztője van.