Ha a shellben elkezdünk egy parancssort gépelni, valójában egy egy soros kis editort használunk. Alapesetben emacs üzemmódban, vagyis az emacs billentyűkombinációit használhatjuk. A következő táblázat a legfontosabbakat tartalmazza (meta többnyire az alt billentyű):
| ctrl-a | sor elejére ugrás |
| ctrl-e | sor végére ugrás |
| ctrl-b | egy karakterrel balra ugrás |
| ctrl-f | egy karakterrel jobbra ugrás |
| meta-b | egy szóval balra ugrás |
| meta-f | egy szóval jobbra ugrás |
| ctrl-w | utolsó (kurzor előtti) szó törlése |
| ctrl-u | kurzortól balra minden törlése |
| ctrl-k | kurzortól jobbra minden törlése |
| ctrl-y | utolsónak törölt rész beillesztése |
| ctrl-_ | undo |
Ha véletlenül nem ez az üzemmód lenne aktív, akkor a
set -o emacs
parancs segítségével váltatunk az emacs üzemmódra. Ha emacs helyett inkább vi-t választanánk, akkor a
set -o vi
segíthet.
